HTML

Képzésfejlesztés gyakorlata

Friss topikok

  • Anna Smith: Szerintem sosem lehet a netről megtanulni igazán jól egy nyelvet. www.gyermekangoltanfolyamok.hu (2013.03.23. 21:27) Nem vagyok netgenerációs?!
  • Gmm: Kati,azt hiszem, remekül sikerült megtalálnod a félév során tárgyalt nagy témák között a kapcsolód... (2013.01.19. 00:27) Konnektivizmus - a tudásalapú társadalom tanuláselmélete
  • t-isti: Szia! Látom szépen gyarapodjak a bejegyzések Nálad. Hogy állsz a dolival?? Mikor tudod ide feltenn... (2012.10.18. 13:49) Köszöntő

Címkék

Konnektivizmus - a tudásalapú társadalom tanuláselmélete

2013.01.01. 16:24 M.Kata

Úgy gondolom, remek módszer a konnektivista tanulásszervezés!

Hiszen nekünk is ebben van részünk a blogkészítés feladatok elvégzése révén. A félév során feldolgozandó 3 téma – a netgeneráció, a csoportban tanulás témája, valamint a konnektivizmus témaköre – egyre beljebb vitt a fogalmak sűrűjébe. A témák egymásra épülése révén vált igazán érthetővé számomra a tudásalapú társadalom tanuláselmélete, a konnektivizmus.

A konnektivizmus alapját Georg Siemens alapozta meg. Kulcsár Zsolt nem a fogalom technikai (elektronikus eszközökkel támogatott információcsere, web 2.0 szemlélet használata) tartalmát, hanem elsősorban pszichológiai oldalát ragadta meg. Szerinte is a tudás egy hálózat. A hálózat csomópontjai a legkisebb értelemmel bíró egységek, a fogalmak. Köztük az élek biztosítják az asszociációs kapcsolatot.

Természetesen ez a hálózat egyénenként különböző, egyedi. A tanulás során az új fogalmakat a meglévő tudáshálóba igyekszünk bekapcsolni – vagy új asszociációk kiépítésével, a meglévők átalakításával, vagy új csomópontok kialakításával. Értelemszerűen az új csomóponthoz kapcsolódhatnak a régiek is –a maguk asszociációival együtt. A konstruktivista szemléletnél ez az értelmezés éppen ezzel több.

A blog megírásához fel kellett idéznem az alapvető fogalmakat, a négy tanuláselméletet és azok különbözőségeit - Kulcsár Zsolt ezt a meglévő tudásháló „előfeszítésének” nevezi.

A konnektivista tanulási módszer segítségével igaz, hogy több idő alatt (hiszen órákat töltöttem el az interneten keresgélve, tanulmányokat olvasva, videót hallgatva, ábrákat keresgélve, blogokat olvasva), de jóval hatékonyabban tudtam „tanulni”. A motiváció nem csak a feladat elvégzésének kényszere (teljesíteni kell a félévet) volt, hanem már belső motiváció is – a feladat, a fogalom megértése, értelmezése, önálló vélemény kialakítása.

A konnektivizmus konstruktivizmussal közös eleme, hogy a tanulás maga a motivációra erősen épülő belső folyamat eredménye, intraperszonális tevékenység is. Azonban eltér tőle abban, hogy a kapcsolatokra, emberi kapcsolatokra fókuszál. Az embert nagymértékben inspirálja a közösségben való tanulás. A vélemények különbözősége befolyásolja, formálja az egyéni gondolkodásmódját. A gondolkodásunkat meghatározó hangsúlyos csomópontok mellett a kevésbé hangsúlyosak finomítanak, hangolnak minket, teszik egyedivé a látásmódunkat, személyiségünket. Mindenki tanul valamit mindenkitől – a különböző tudáshálók újabb élekkel és csomópontokkal bővülnek. Egymás blogjainak elolvasása újabb és újabb gondolatokat ébreszt az emberben.

Kulcsár Zsolt, Fehér Péter és Ollé János módszertani beszélgetését hallgatva Ollé János szavai gondolkodtattak el igazán. A felsőoktatásban való alkalmazhatóságának negatív oldalai között nem csak a kényszerű motiváció hatását, hanem az online-eszközök használatának szintjét is megemlíti. A konnektivista tanulási módszerhez igazából nem elegendő az eszközhasználat, hanem rutinos eszközhasználat szükséges. Nem elegendő ismerni a blog, a twitter, a hírmegosztók, a kép- és videómegosztók működését – az igazán konnektivista tanuláshoz ezek gyakorlott, mindennapos használata szükséges. (És ezzel elérkeztünk ismét a netgeneráció témájához…, a miben is kell még fejlődni témaköréhez...)

Ebben azt hiszem mindnyájunknak fejlődni kell ahhoz, hogy igazán konnektivista módon tanuljunk!

3 komment

Csoportban tanulok

2012.11.04. 19:17 M.Kata

Házi feladat vagy ráébredés?

Mély benyomást tettek rám az olvasottak. Segítségükkel nemcsak saját, tanulói élményeim, hanem tanítói élményeim is felidéződtek.

Szomorúan kell belátnom azt, hogy tanítói munkám alatt sem alkalmaztam - csak talán néhány alkalommal - a "nagykönyv szerinti" kooperatív tanulási módszert vagy csoportmunkát. Arra hasonlító vagy annak bizonyos elemeit felhasználó csoportmunka-módszert gyakran vetettem be. És azt kell mondjam, hogy a kollégáim java része meg sem próbált másképp tanítani, mint a frontális, "tanár kérdez - diák felel" módszer. :-(

A kollaboratív tanulásról nem is beszélve...

Hát hogy is van ez?

Saját diákkoromban - valamikor nagyon régen - mind az általános, mind a középiskolából vannak halvány emlékeim olyan alkalmakról, amikor csoportmunkában kellett bizonyos feladatokat megoldani. Ezek többnyire gyakorlati jellegű feladatok voltak pl. technika órán vagy rajzórán. A csoportmunkát általános iskolás koromban az is nehezítette, hogy padjaink nehezen mozgathatóak voltak (nem külön asztal és szék, hanem egybe padok). Középiskolában is inkább az egyéni munka volt a jellemző technika. Csoportmunkában a gyakorlati foglalkozások tervezése kapcsán kellett rendszeresen dolgoznunk: óvónői gyakorlaton egy-egy foglalkozást még az első években nem egy jelölt, hanem több "kis-óvónéni" vezetett; ez komoly egyeztetést és összehangolást igényelt mindnyájunk részéről - nem is beszélve a gyerekekről! Igazából megtanultuk az alapokat, de máshol, más tantárgynál nem nagyon alkalmaztuk azokat. Még a szakmai versenyekre, érettségire felkészülés is egyéni tanulással, maximum páros munkával zajlott.

Legnagyobb problémának azt tartom, hogy a tanítóképző főiskolán is csak nagyon kevés olyan módszert ismertünk meg, amely a csoportmunka előnyeit mutatták volna meg. Szerencsére volt egy-két remek szaktanárunk, aki egyrészt kipróbáltatta velünk ezeket a módszereket (saját magunkon), másrészt lehetőséget adott megnézni ezt a gyakorlatban. Igazából csak ránk, személyes érdeklődésünkre és elhivatottságunkra volt bízva az, hogy mennyire ássuk bele magunkat a módszerekbe.

Az igazi próba maga a tanítás volt! A tanítás - a gyerekek megnyerésére, a tudás átadására tett próbálkozások. Ezek közé tartozott az is, hogy a feladatok feldolgozása csoportokban történjen. Kedvenc tantárgyam, a környezetismeret számtalan lehetőséget adott a csoportmunkás óraszervezésre. A vizsgálódások, a kísérletek, a megfigyelések adták az ötleteket. Felkészülni ezekre az órákra mindig jóval több időt vett igénybe, mint a hagyományos órákra. Hiszen nemcsak a csoportok összetételét kellett alaposan átgondolni, hanem a feladatok szintjét és megfogalmazását is - hiszen többé-kevésbé önállóan kellett a tananyagot feldolgozniuk a kisdiákoknak! Nagyon nehéz az irányítás is - a feladatok kiadása,a  csoportok segítése, a figyelem felhívása, a következő feladat kiadása... Azt gondolom, ha Dr. Spencer Kagan módszerei ismertek lettek volna akkoriban, nagyon megkönnyítette volna a munkánkat (mégha némelyiket ösztönösen használtam is)!

És akkor a jelen...

Úgy gondolom, ahhoz, hogy a Távoktatás és e-learning tantárgyunkhoz kapcsolódó feladatot meg tudjuk oldani, nagyon "fel kell kössük a gatyánkat". Mivel nem vagyunk netgenerációsok, ezért először is a technikákkal kell megismerkednünk annak érdekében, hogy hatékony legyen a közös munka. Ha ezen átvergődtünk, akkor úgy gondolom, már a kollaboratív tanulás egyéb kritériumaival megbírkózunk. Hiszen rendszeresen tesszük azt spontán módon is, hogy egymással megosztunk anyagokat, hogy véleményezzük egymás munkáját. Úgy gondolom, a mi esetünkben a hagyományos, "beszéljük meg a következő alkalommal" technika még egyelőre jobban működik, de egyre jobban rákényszerülünk az internet adta lehetőségekre. Én örülök, ha megoszthatok... Jó érzés, ha másnak segít az "anyagom" megérteni valamit, és én is örülök, hogy ha láthatom más véleményét ugyanarról a dologról vagy az én "anyagomról". Szeretem, mert így formálódik, alakul, struktúrálódik egy új, egy teljesebb anyaggá!

Ilyennek érzem a blogbejegyzést is. A sajátom megírása előtt láttam ugyan, hogy több csoporttársam megírta már a maga véleményét, de azért, hogy önállóan alakíthassam ki a magamét, nem olvastam el őket a bejegyzés megírása előtt. Utána viszont kíváncsian várom az ő meglátásaikat! Biztos vagyok abban, hogy az ő véleményük alapján alakul az enyém is és valószínűleg már nem is egészen ezt írnám...

És még egy gondolat a jelenből (és erre a teszt kitöltése döbbentett rá!): a munkám során használom a kollaboratív tanulást! Méghozzá egy általunk (szakmailag-módszertanilag) megálmodott informatikai rendszer tesztelése során. Egész hétvégén mást sem csináltam (persze az ehhez a bloghoz szükséges olvasmányok tanulmányozásán kívül :-)) csak a rendszer működésében kollégáim és általam talált hibákat kétféle módon, elektronikus úton továbbítottam a fejlesztőnek, aki erre reagált, frissített, mi újraellenőriztünk, hibát jeleztünk, stb... Tipikus kollaboratív tanulás, amikor az összeköttetésben álló csoport közös tudásanyagot hoz létre egymással interaktivitásban, közösen felépítve azt. Mindenki hozzájárul, megosztva a többiekkel a tapasztalatait, nincs szerepkötöttség (én is hol tutor, hol tanuló vagyok), a közös anyag folyamatosan változik a hozzászólások és javítások révén. A felelősségünk közös ebben a folyamatban és a végeredményben!

Remélem, hogy jövő hét közepére a tesztelés eredményét már Ti is látjátok, amikor is beindul a TÁMOP 2.1.2 projekt a képző intézmények jelentkezésével! (Ez itt a reklám helye!)

 

 

Szólj hozzá!

Nem vagyok netgenerációs?!

2012.10.22. 19:11 M.Kata

Hát én nem vagyok netgenerációs!

Jeles és jellemző képviselője vagyok a "digitális bevándorló"-knak, s azok közül is a "derékhad"-nak! Na és persze Kulcsár Zsolt szerint X. generációs vagyok...

Az olvasmányok alapján alaposan körülnéztem a közvetlen környezetemben - megvizsgáltam nemcsak saját magamat, hanem páromat és nevelt lányomat is. A tanulmányokban és cikkekben olvasottak alapján igyekeztem tulajdonságainkat, IKT-kompetenciáinkat, digitális írástudásunkat vizsgálni és feltérképezni.

Először magamról:

Korom alapján nem tartozhatok a digitális generációhoz (netgenerációhoz- Tapscott, e-generációhoz, @-generációhoz, Ezredforduló Gyermekeihez, digitális bennszülöttekhez - Prenszky), hiszen nem az 1980-as évek közepét követően születtem, aki számára a digitális környezet, az internet az élet szerves, magától értetődő része.

Beállítottságom és kompetenciám alapján sem tartozom a digitális bennszülöttekhez. Digitális bevándorló vagyok - de nem a hódító, felfedező "fajtából". Büszke vagyok arra, hogy a "derékhad"-hoz tartozom, hiszen nem kevés tanulás és most már bizonyos érdeklődés is rejlik ebben az eredményben!

Dorothy Agger-Gupta amerikai professzor Online Tanulás Kézikönyvében leírt példája alapján jellemzem a saját "bevándorlói" tevékenységemet:

Családom van, dolgozom és közben tanulok. Hajnalban (vagy este 9 óra körül) bekapcsolom a számítógépet, belépek az e-mail-fiókomjaimba (több is van, egy kicsit mindegyik más körnek, más célra). Kitörlöm azokat a leveleket, amelyek körlevelek - egy kicsit elgondolkodom, vajon hogyan is kerültem fel a listára? Addig már nem jutok el, hogy le is töröltessem magam azokról, jó lehet az még valamire. A leveleket - elolvasásuk után - szelektálom: válaszolok rájuk, mappába rendezem őket, megjelölöm ... A levélben lévő esetleges fájlt, dokumentumokat, képeket lementem a gépemre, a megfelelő mappába. A levelek egy része közvetlen, személyes találkozásra hív, próbálom végiggondolni a szabadidőmet... (Az utóbbi időben egyébként napközben is igyekszem az e-mail-nézést többször is megtenni, lépést tartani a beérkező információkkal.)

Nem maradhat el az internetes hírek elolvasása sem. Kedvemre válogatok az index, az origo, az msn, mainap.hu, a hírkereső cikkei között. Elsősorban a politikai-gazdasági hírek érdekelnek, azátn jöhet a többi. Idő kérdése az egész...

És akkor jöhet a tanulás: megnézem az egyetem híreit, valamint az ETR-ben lévő esetleges változásokat. És nekiállok a feladatoknak. Megnyitom, és ha lehet, letöltöm az elektronikus tananyagokat (jó az, ha fájlban is elérhető, nemcsak a neten!), és olvasok, olvasok, olvasok és jegyzetelek és hozzákeresek még információt a neten! És mivel már - nemrégiben - elsajátítottam a blog-készítés rejtelmeit, a blogomba írok, illetve megnézem a csoporttársak beírásait, blogjait, esetleg hozzá is szólok!

Persze közben (általában hétvégén, estefelé) néha skypolok is külföldön élő barátainkkal. Itt azért még elkel a segítség. Amiben még nem vagyok elég "haladó", s ezért kritikát is kapok rendszeresen a családomtól: nem vagyok a facebook tagja. Igaz iwiw-re regisztráltam, nem kevesen be is jelöltek, de nem vagyok az oldal rendszeres látogatója. Ennek leginkább az időhiány az oka. Alkalomadtán azért felmegyek - de leginkább azért, hogy ismerőseimről, tanítványaimról elcsípjek néhány aktuális információt, képet.

A hálót az ügyintézés során is használom - igaz, nem kis segítséggel: nem csak ügyfélszolgálaton időpontfoglalást, hanem mérőóra állásának bejelntését, na meg banki ügyintézést is "végzek". Ezt azért jó lenne már igazán megtanulnom!

Igyekszem Koltai Tibor által meghatározott módon digitálisan írástudóvá válni: szeretném a digitális eszközöket megfelelően használni "a digitális források azonosítására, elérésére, kezelésére, integrálására, értékelésére és szintetizálására" úgy, hogy megtanulom a másokkal való kommunikációt is!

Más a helyzet a párommal. A kora alapján ő is az X. generációhoz tartozik, de ő már kamaszkorában közel került az informatikához. Elektronikai érdeklődése már akkor a nálunk még kezdetleges számítógépekhez vezette. Jelenleg alap- és középszinten is tanítja az informatikát, elsősorban annak tanulásban kiemelt előnyeit szem előtt tartva. Kiemelten fontosnak tartja a biztonságos internetezés tanítását az általános iskolában! :-)

Rá egyértelműen illik Hargittai Eszter a The Economist-ban megjelent tanulmányához írt olvasói megjegyzés ( Robertxx74): "... ahhoz, hogy valaki "digitális bennszülött" lehessen, valamiféle nyelvi képesség (linguistic competence) szükségeltetik... ami vagy megvan vagy nincs. Az, hogy mikor születtél, lényegtelen."

Nevelt lányom(16 éves): kora alapján "bennszülött", Z. generáció tagja a rájuk vonatkozó legtöbb jellemzővel: informatikai tevékenységének java részét az online kommunikáció, fecebookolás tölti ki, médiaoldalakat nézeget, gyakran tölt le zenéket és filmeket. Képes a sokcsatornás figyelemre, egyszerre akár többekkel beszélget, na és tanulni sem csöndben szeret... A sajátos nyelvhasználat, a rövidítések és emotionok használata a vérében van (- én ezeket csak hosszas fejtegést követően értem meg. Szerencsére az édesapja is ismeri ezeket, így sokszor ők egy nyelven beszélnek, bökdösik egymást a facebookon, stb). Képes a gyors információszerzésre, és erre igénye is van.

DE! Elfogulatlanul meg kell állapítsam, hogy érett arra, hogy a hálót a saját hasznára is fordítsa! Rengetegszer használja - és kritikusan használja - tanulmányaihoz az internetet, általános témákban és nyelvtanulásban is. Jól értékeli a facebook-os "beszélgetések" szintjét és mélységét, szerencsére nem dönt azok alapján, számít a személyes találkozás. Rendszeresen kér vagy ad segítséget osztálytársainak a tanulásban, illetve már nem ciki a tanárral sem "beszélgetni", segítséget kérni. Erre az osztályfőnöke is lehetőséget ad. Rendszeresen kell használnia szövegszerkesztéshez a számítógépet, de otthon csak kis mértékben hajlandó elfogadni tanácsot... Készített saját honlapot - habár nem tudom, azzal van-e mostanában ideje foglalkozni.

És mindeközben azért olvas! Nem szeret a gépen olvasni (bár ismeri a keresés és letöltés minden rejtelmét), hanem szereti a könyvet kézbe fogni, cipelni magával akár a kádba is!

Hát röviden ennyit a családom tagjainak generációs különbségeiről. Sajnos meg kell állapítanom, én vagyok a legmaradibb...

Itt az ideje, hogy ezen egy kicsit (persze csak az általam megítélt szükséges mértékig) megpróbáljak változtatni!

 

7 komment

Köszöntő

2012.10.12. 14:22 M.Kata

Köszöntelek Benneteket... na meg magamat!

Örülök, hogy Nektek is sikerült elkészíteni a saját blogotokat, na és meg is találtátok az enyémet!

De ez csak az első kicsike lépés...


MEG LESZ EZ!

6 komment

süti beállítások módosítása