Hát én nem vagyok netgenerációs!
Jeles és jellemző képviselője vagyok a "digitális bevándorló"-knak, s azok közül is a "derékhad"-nak! Na és persze Kulcsár Zsolt szerint X. generációs vagyok...
Az olvasmányok alapján alaposan körülnéztem a közvetlen környezetemben - megvizsgáltam nemcsak saját magamat, hanem páromat és nevelt lányomat is. A tanulmányokban és cikkekben olvasottak alapján igyekeztem tulajdonságainkat, IKT-kompetenciáinkat, digitális írástudásunkat vizsgálni és feltérképezni.
Először magamról:
Korom alapján nem tartozhatok a digitális generációhoz (netgenerációhoz- Tapscott, e-generációhoz, @-generációhoz, Ezredforduló Gyermekeihez, digitális bennszülöttekhez - Prenszky), hiszen nem az 1980-as évek közepét követően születtem, aki számára a digitális környezet, az internet az élet szerves, magától értetődő része.
Beállítottságom és kompetenciám alapján sem tartozom a digitális bennszülöttekhez. Digitális bevándorló vagyok - de nem a hódító, felfedező "fajtából". Büszke vagyok arra, hogy a "derékhad"-hoz tartozom, hiszen nem kevés tanulás és most már bizonyos érdeklődés is rejlik ebben az eredményben!
Dorothy Agger-Gupta amerikai professzor Online Tanulás Kézikönyvében leírt példája alapján jellemzem a saját "bevándorlói" tevékenységemet:
Családom van, dolgozom és közben tanulok. Hajnalban (vagy este 9 óra körül) bekapcsolom a számítógépet, belépek az e-mail-fiókomjaimba (több is van, egy kicsit mindegyik más körnek, más célra). Kitörlöm azokat a leveleket, amelyek körlevelek - egy kicsit elgondolkodom, vajon hogyan is kerültem fel a listára? Addig már nem jutok el, hogy le is töröltessem magam azokról, jó lehet az még valamire. A leveleket - elolvasásuk után - szelektálom: válaszolok rájuk, mappába rendezem őket, megjelölöm ... A levélben lévő esetleges fájlt, dokumentumokat, képeket lementem a gépemre, a megfelelő mappába. A levelek egy része közvetlen, személyes találkozásra hív, próbálom végiggondolni a szabadidőmet... (Az utóbbi időben egyébként napközben is igyekszem az e-mail-nézést többször is megtenni, lépést tartani a beérkező információkkal.)
Nem maradhat el az internetes hírek elolvasása sem. Kedvemre válogatok az index, az origo, az msn, mainap.hu, a hírkereső cikkei között. Elsősorban a politikai-gazdasági hírek érdekelnek, azátn jöhet a többi. Idő kérdése az egész...
És akkor jöhet a tanulás: megnézem az egyetem híreit, valamint az ETR-ben lévő esetleges változásokat. És nekiállok a feladatoknak. Megnyitom, és ha lehet, letöltöm az elektronikus tananyagokat (jó az, ha fájlban is elérhető, nemcsak a neten!), és olvasok, olvasok, olvasok és jegyzetelek és hozzákeresek még információt a neten! És mivel már - nemrégiben - elsajátítottam a blog-készítés rejtelmeit, a blogomba írok, illetve megnézem a csoporttársak beírásait, blogjait, esetleg hozzá is szólok!
Persze közben (általában hétvégén, estefelé) néha skypolok is külföldön élő barátainkkal. Itt azért még elkel a segítség. Amiben még nem vagyok elég "haladó", s ezért kritikát is kapok rendszeresen a családomtól: nem vagyok a facebook tagja. Igaz iwiw-re regisztráltam, nem kevesen be is jelöltek, de nem vagyok az oldal rendszeres látogatója. Ennek leginkább az időhiány az oka. Alkalomadtán azért felmegyek - de leginkább azért, hogy ismerőseimről, tanítványaimról elcsípjek néhány aktuális információt, képet.
A hálót az ügyintézés során is használom - igaz, nem kis segítséggel: nem csak ügyfélszolgálaton időpontfoglalást, hanem mérőóra állásának bejelntését, na meg banki ügyintézést is "végzek". Ezt azért jó lenne már igazán megtanulnom!
Igyekszem Koltai Tibor által meghatározott módon digitálisan írástudóvá válni: szeretném a digitális eszközöket megfelelően használni "a digitális források azonosítására, elérésére, kezelésére, integrálására, értékelésére és szintetizálására" úgy, hogy megtanulom a másokkal való kommunikációt is!
Más a helyzet a párommal. A kora alapján ő is az X. generációhoz tartozik, de ő már kamaszkorában közel került az informatikához. Elektronikai érdeklődése már akkor a nálunk még kezdetleges számítógépekhez vezette. Jelenleg alap- és középszinten is tanítja az informatikát, elsősorban annak tanulásban kiemelt előnyeit szem előtt tartva. Kiemelten fontosnak tartja a biztonságos internetezés tanítását az általános iskolában! :-)
Rá egyértelműen illik Hargittai Eszter a The Economist-ban megjelent tanulmányához írt olvasói megjegyzés ( Robertxx74): "... ahhoz, hogy valaki "digitális bennszülött" lehessen, valamiféle nyelvi képesség (linguistic competence) szükségeltetik... ami vagy megvan vagy nincs. Az, hogy mikor születtél, lényegtelen."
Nevelt lányom(16 éves): kora alapján "bennszülött", Z. generáció tagja a rájuk vonatkozó legtöbb jellemzővel: informatikai tevékenységének java részét az online kommunikáció, fecebookolás tölti ki, médiaoldalakat nézeget, gyakran tölt le zenéket és filmeket. Képes a sokcsatornás figyelemre, egyszerre akár többekkel beszélget, na és tanulni sem csöndben szeret... A sajátos nyelvhasználat, a rövidítések és emotionok használata a vérében van (- én ezeket csak hosszas fejtegést követően értem meg. Szerencsére az édesapja is ismeri ezeket, így sokszor ők egy nyelven beszélnek, bökdösik egymást a facebookon, stb). Képes a gyors információszerzésre, és erre igénye is van.
DE! Elfogulatlanul meg kell állapítsam, hogy érett arra, hogy a hálót a saját hasznára is fordítsa! Rengetegszer használja - és kritikusan használja - tanulmányaihoz az internetet, általános témákban és nyelvtanulásban is. Jól értékeli a facebook-os "beszélgetések" szintjét és mélységét, szerencsére nem dönt azok alapján, számít a személyes találkozás. Rendszeresen kér vagy ad segítséget osztálytársainak a tanulásban, illetve már nem ciki a tanárral sem "beszélgetni", segítséget kérni. Erre az osztályfőnöke is lehetőséget ad. Rendszeresen kell használnia szövegszerkesztéshez a számítógépet, de otthon csak kis mértékben hajlandó elfogadni tanácsot... Készített saját honlapot - habár nem tudom, azzal van-e mostanában ideje foglalkozni.
És mindeközben azért olvas! Nem szeret a gépen olvasni (bár ismeri a keresés és letöltés minden rejtelmét), hanem szereti a könyvet kézbe fogni, cipelni magával akár a kádba is!
Hát röviden ennyit a családom tagjainak generációs különbségeiről. Sajnos meg kell állapítanom, én vagyok a legmaradibb...
Itt az ideje, hogy ezen egy kicsit (persze csak az általam megítélt szükséges mértékig) megpróbáljak változtatni!
